A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Jump to: navigation, search
Az R&B, R'n'B a Rhythm and Blues szó rövidítése. A kifejezést a Billboard zenei szaklap vezette be az 1940-es évek végén.
A műfaj az 1940-es évek második felében, az amerikai blues új irányzataként ütötte fel a fejét. Megtartotta a dallamvilágot és az akkordváltásokat, viszont gyorsabb ritmusok kezdtek elterjedni. A hosszúra nyúlt hangszeres improvizációk helyett egyre nagyobb szerepet kapott maga a dal, és az ének.
Az '50-es években alapvetően két típusú R&B előadókkal találkozhatunk. A karakteres szólistákkal mint Ray Charles és Ruth Brown, vagy a négy-öt tagból álló vokális csapatokkal, mint a The Drifters és a The Coasters.
A '60-as évektől kezdve az R&B is egyre több stílusra bomlott, a legmeghatározóbb fejlődést azonban a soul kialakulása jelentette.
A nagyvárosokban mint New York, Philadelphia, és Chicago a fő hangsúlyt az énekre és a zenei kivitelezésre fektették. Detroitban a híres Motown kiadó uralta a terepet, ahol az R&B, a soul, és a gospel zenei elemeket populárisabb formában tálalták a nagyközönségnek. A déli államokban inkább a blues volt az erősebb. Nyers hangzás, pattogó ritmusok, és sok trombita jellemezték az R&B muzsikusokat.
A '60-as években az R&B is a tánczene irányába változott.
A '80- as évektől a lágyabb, popos hangzás vált uralkodóvá a műfajon belül.
Előadók: Usher, Beyoncé, Craig David, Király Linda,