Anyák napja
Május első vasárnapján az édesanyákat köszöntjük. Szerető gondoskodásukat, áldozatkészségüket az esztendő miden napján érezheted. A hétköznapokon jósággal, szófogadással, szorgalmas tanulással viszonozhatjuk ezt.
Ezen az ünnepen külön is köszöntsd őt dallal, verssel, virággal! Ne feledkezz meg a nagymamádról sem!
Csorba Piroska: Mesélj rólam
Mesélj anya, milyen voltam,
Amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam
És tehozzád hogyan szóltam?
Mesélj rólam! Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél?
Gyönyörködtél akkor bennem,
Úgy neveztél kicsi lelkem?
És amikor még nem voltam,
A hasadban rúgdalóztam
Tudtad-e, hogy milyen leszek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?
Mesélj anya, mesélj rólam,
milyen lettem, amikor már megszülettem?
Sokat sirtam, vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
Ha én nem én lettem volna,
Akkor is szerettél volna?
Ámon Ágnes: Anyák napjára
Ébresztem a napot, hogy ma szebben keljen.
Édesanyám felett arany fénye lengjen.
Ébresztem a kertet, minden fának ágát,
Bontsa ki érette legszebbik virágát.
Ébresztem a rigót s a vidám cinegét,
dalolja mindegyik legszebbik énekét.
Ébresztem a szívem, forróbban dobogjon,
az én Édesanyám mindig mosolyogjon!
Pákolitz István: Anyámnak
Hogyha virág lennék,
ölelnélek jó illattal;
hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengõ dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüst holddal,
beragyognám életedet csillagokkal.
Virág vagyok: ékes,
piros szirmú, gyönge rózsád,
madár vagyok: fényes
dalt fütyülõ csöpp rigócskád,
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,
beragyogom életedet csillagokkal.
Ágh István: Virágosat álmodtam
Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.
Ady Endre: ITTHON
Áldott kezeddel simogatsz meg,
Anyám.
Intő szavad még mintha hallanám,
Míg rám borulsz
S áldott kezeddel simogatsz meg.
A régi intést elfeledtem,
Anyám.
Azért zúdult annyi vihar reám :
Úgy összetört...
A régi intést elfeledtem.
Beteg vagyok, az élet megtört,
Anyám.
Hol az a vágy, mely hajszolt hajdanán?
Már nincs vágyam,
Beteg vagyok, az élet megtört.
De fáj nekem, hogy úgy szeretsz Te,
Anyám.
Mondd miért sírsz? Engem siratsz talán?...
Nem érdemlem...
De fáj nekem, hogy úgy szeretsz Te.
Már hallom a harangszó hangját,
Anyám.
De jó is itt e csendes kis tanyán -
Leroskadni...
Már hallom a harangszó hangját...
Rákos Sándor: NAGYANYÓ
Nagyanyó fürge,
mint a csík.
Hajnalban kél, friss harmattal
mosakszik.
Bizony fürge, mint egy
kisleány:
délelőtt főz, varrásba fog
délután.
Láttad-e már az
ablaknál?
Gyűszűjével a fényes tű
föl-leszáll.
Vajon nagyanyó
mit gondol,
míg lábánál a cirmos alkony
dorombol?
Gyűszűjével a fényes tű
föl-leszáll,
nagyanyó varr. Rámosolyog
a selyemfonál
Fejet csóvál s a fonálra
visszamosolyog:
"Surranj, selyemfonalacskám,
sok még a dolog!"
Kálmán Zsófi - Édesanyám
Május első vasárnapján
Hogy is köszöntselek?
Ékes szóval mit mondhatnék
Édesanyám, neked?
Mivel kezdjem el a listát
Köszönetek hosszú sorát?
Azzal tán, hogy megszülettem?
Vagy már ahogy vártál engem?
Ahogy este elaltattál?
Vagy napközben cirógattál?
Hogyha kellett megdorgáltál,
vagy a búban vigasztaltál?
Olyan hosszú ez a lista,
Nem is érném végét soha.
Ahelyett hát, hogy töprengek,
hozzád futok, megölellek,
Érzed, mennyire szeretlek!
…mindig szeretnék kicsi lenni
Oh, mindig szertnék kicsi lenni,
Az öledbe ülni, veled lenni,
És hallgatni, amit mesél a szád
Te drága, drága jó édesanyám!
Összegömbölyödni úgy szeretnék,
Ha már el is múlk sok-sok év,
Hogy akkor is örömöm lehessen,
Úgy, mint most, jó puha öledben.
Jaj, mit beszélek én csacsak gyerek…
Sajnos ez nem, ez nem lehet.
De van egy hely, hol megpihenek,
S ott örökre jó nekem: a szíved!
Donászy Magda: Nagyanyónak
Édes-kedves Nagyanyókám!
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak
is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem
az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe.
Egyik csokrot neked szedtem,
ódakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál
évek óta értem.
Kimostad a ruhácskámat,
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem.
Anyukám szeretlek
Anyák napján Téged
virággal köszöntelek,
és csak annyit mondok:
Anyukám, szeretlek!
Anyukám szeretlek,
virággal köszöntelek,
mint a gyönge gyökér
a jó anyaföldet
Gondoztál nap, mint nap
aztán évről, évre.
Tanítottál dalra, szóra,
szívre szépre.
És ma anyák napján
mint a mag a földet,
életadó anyám,
virággal köszöntelek
Fazekas Anna: Köszöntő
Hajnaltájban napra vártam,
hűs harmatban térdig jártam,
szellő szárnyát bontogatta,
szöghajamat fölborzolta.
Hajnaltájban rétre mentem,
harmatcseppet szedegettem,
pohárkába gyűjtögettem,
nefelejcset beletettem.
Hazamentem, elpirultam,
édesanyám mellé bújtam,
egy szó sem jött a nyelvemre,
könnyem hult a nefelejcsre.
Édesanyám megértette,
kicsi lányát ölbe vette,
sűrű könnyem lecsókolta,
kedve szóval, lágyan mondta:
„Be szép verset mondtál, lelkem,
be jó is vagy, kicsi szentem!"
S nyakam köré fonva karját
ünnepeltük anyák napját.
Köszöntő
Egy kis verset súgott nekem
A szerető szívecském,
Megtanultam s el is mondom
Édesanyák ünnepén.
Reggel imám azzal kezdem,
Este azzal végzem,
Az én édes jó anyámat
Áldd meg s tartsd meg Isten.
Május első vasárnapja
Május első vasárnapja
Édesanyák ünnepe.
Mintha most az új tavasz is
friss fényét nékik küldene.
s madárifjak dalaikat
csupán értük zengenék.
Simogató fűszálakkal
Nekik tiszteleg a rét.
E napra várt virágvázánk,
szemünk fénnyel van teli,
édesanya-nagyanyának
hullnak örömkönnyei.
Iványi Mária: Anyák napja ünnepén
Rózsa, szegfű, tulipán,
Neked nyílt ki anyukám.
Csöndes eső nevelgette.
Arany sugár melengette.
Takargatta futó felhő,
Csókolgatta szelíd szellő,
S mind letéptem neked én,
Anyák napja ünnepén.
Reggel óta tanakodtam – népköltés
Reggel óta tanakodtam,
mit mondhatnék teneked?
Olyan szépet gondoltam ki,
elmondani nem lehet.
Nem leltem rá szavakat,
még verset sem találtam.
Minden, amit elmondhatnék,
itt van egy szál virágban.
Devecsery László – Fénykoszorú
Szavam kevés! Mit mondhatnék?
méltó módon hogy szólhatnék?
Anyák napja: csoda-ünnep
hiszen kedves a szívünknek.
Lágy szellővel simogatlak,
a szememmel cirógatlak,
köszöntelek madárdallal,
együtt a felkelő nappal.
Bár az égre nincsen út:
fonok fényből koszorút!
Arany hajad megcsodálom,
nincs szebb nálad a világon!
Más jut most az eszembe:
kimegyek a kertembe!
Minden virág integet.
„Jó anyádhoz én megyek!”
Édesanyám lelkem…népköltés
Édesanyám, lelkem,
fogadd e virágot,
tenéked nevelte
a te kis leányod.
Amikor ültettem,
tereád gondoltam,
amikor öntöztem,
mindig mosolyogtam.
Fogadd szeretettel,
édesanyám, lelkem.
Én most azt kívánom
mindig szeress engem!
***
Fénylőbb, szebb a csillagoknál
Minden égi ragyogásnál
Az, amit én tőled kaptam,
E szépséges nagy titok?
Hogy a gyermeked vagyok!
***
Néze, látom a telt zsákú sok évet,
És érzem: nekem már semmit sem hagy,
De büszke leszek mindéltemig arra,
Hogy te vagy nekem az, aki te vagy
***
Ha jó vagyok, ölel csólol,
Betegségben gonddal ápol.
Mindig érte imádkozom,
Mindig hozzá kívánkozom.