A skót tánc története

A skót tánc, vagy ahogy világszerte ismert, a "Scottish Country Dancing", mely több évszázados múltra tekint vissza, sokféle hagyományt magába olvasztva fejlődött ki. A 17. századi Angliában I. Erzsébet udvarában divatba jöttek a vidék táncai, az úgynevezett "Country Dance"-k, melyeket gyakran skót illetve ír dallamokra táncoltak. Az elnevezés egyesek szerint a "Contredanse" kifejezésből származik, mely azokat a táncokat jelölte, ahol a táncpartnerek egymással szemben helyezkedtek el.

Később a "Country Dancing" egyre népszerűbb lett, nemcsak Angliában, hanem a többi nyugat-európai országban is, elsősorban a királyi udvarokban és a nemesség körében. Ebben az időszakban több táncgyűjtemény is kiadásra került, melyek útmutatót nyújtottak a különböző táncokhoz, illetve tartalmazták a tánchoz tartozó zenéket is. Ezek közül talán a leghíresebb az 1651-es kiadású John Playford Gyűjtemény, mely egyben az első ilyen jellegű kiadvány is.

Skóciában ez a táncfajta csak a 18. századtól vált igazán népszerűvé, ekkorra tehető az első skóciai "Assembly Room"-ok (tulajdonképpen báltermek) megépülése. Edinburghban az első nyilvános "Assembly"-t 1723-ban rendezték meg, mely már inkább a tehetős városi polgárság mulatsága volt, mint a nemességé. Ekkor a "Country Dance"-ek még nem rendelkeztek skót jellegzetességekkel, inkább a zenék alapján kapták a "skót" jelzőt.

A 18. századi Skóciában az úgynevezett "Reel"-ek is közkedveltek voltak, elsősorban vidéken. Ezek 3- illetve 4-emberes nyolcasokból álltak, melyek közé egyéni üdvözlő lépések ékelődtek be. Ezen táncok hagyományai lassan beépültek a "Country Dance"-k repertoárjába, egyedi, skót jellegzetességeket kölcsönözve nekik.

A legjelentősebb hozzátétel a "Country Dance"-khez azonban mégis a strathspey, ez a jellegzetes, pontozott ritmusú, lassú zene volt, mely a 18. sz. közepe táján bukkant fel Skóciában. Itt érdemes megemlíteni Niel Gow nevét, aki a korszak talán leghíresebb hegedűse és dalszerzője volt, és akinek számtalan, máig népszerű strathspey dallam köszönhető.

A napóleoni háborúk után Európában új táncok jöttek divatba, a keringők és a Quadrille-ok, és míg ezek a legtöbb országban kiszorították a báltermekből a "Country Dance"-eket, Skóciában utóbbiak továbbra is népszerűek maradtak. Sőt, az itteniek a számukra szimpatikus elemeket beépítették a skót táncok repertoárjába, pl. az úgynevezett "Square set" formátum (4 páros - egy négyzet egy-egy oldalán, a négyzet belseje felé nézve) innen eredeztethető.

A "Country Dance" népszerűsége Skóciában egészen az I. világháború végéig töretlen volt, bár az ismert táncok száma jelentősen lecsökkent, de néhány kedveltebb tánc mindig megtalálható volt a bálok, táncmulatságok programján. A háború után azonban fokozatosan hanyatlásnak indult ez a táncforma, köszönhetően a ragtime zenékre kitalált új táncok divatjának.

Ezt érzékelve, néhány elszánt ember munkához látott (itt mindenekelőtt Miss Jean Milligan és Mrs Ysobel Stewart nevét kell megemlíteni), hogy ne merüljön feledésbe a nagy múltra visszatekintő skót tánchagyomány. Összefogásuknak köszönhetően 1923-ban megalakult a Scottish Country Dance Society (később Royal Scottish Country Dance Society), melynek célja az volt, hogy megőrizze és gyakorolja a "Country Dance"-t, olyan formában, ahogy ezt Skóciában táncolják.

Munkájuk eredményeként a skót táncok ma már nemcsak Skóciában, hanem világszerte népszerűek Amerikától Új Zélandon át Japánig.