DIVATTÁNCOK   BOOGIE-WOOGIE A boogie-woogie története a XX. század elején kezdodik a texasi vasút- és bányavárosokban. Az ottani szórakozóhelyeken az ún. "Jukes"-ban több gitáros együtt, közösen játszott népszeru zeneelemeket. Egy játszotta a dallamot, a második az akkordot, és ha a harmadik is jelen volt, abban az esetben o határozta meg a ritmus basszus játékát. Késobb az elso zongoristák felváltották a harmadik gitárost, oket nevezték el késobb "Jukemen"-nek. A boogie-woogie tehát ekkor eredeti zongorakíséret volt. A blues énekes "T-Bone" Walker, aki az utókorra hagyományozta írásos visszaemlékezéseit, megemlíti, hogy o a dallasi Szent-Lélek Templomban hallotta ezt az irányzatot. A zenei stílust art-bluesként határozta meg. A boogie-woogie a 20-as években és a 30-as évek elso felében valódi zongorazenévé fejlodött tovább, és Texastól a ragtimezongoristák Chicagóján át St. Louis, Detroit és Kansas City városáig ért. Chicago a déli négerek közremuködésével a boogie-woogie elso fellegvárává vált. Ez a zongora-jazzstílus már bluesalapokon nyugszik. A zongorista bal keze egy ritmusos, ismétlodo basszus mintát játszott, az ún. "Walking Bass"-t, mialatt a jobb kéz blues improvizációkat és szólót. Ennek az új formának voltak az úttöroi: Henry Brown, "Cripple Clarence Lofton, Romeo Nelson, "Cow Cow" Davenport, Montana Taylor, Jimmy Yancey (ot akkoriban mint a boogie-woogie apját ünnepeltették), Clarence "Pinetop" Smith (az o neve található meg a "Pinetop's Boogie-Woogie"-ban). De nagy virtuózok voltak az alábbiak is: Pete Johnson, Albert Ammons, Memphis Slim stb. Ezekben az idokben az énekes jazz számára is témává vált a boogie-woogie: a "Cow Cow Boogie"-t Ella Fitzgerald, az "It's All Right Baby"-t Joe Turner, a "Thank's For The Boogie Ride"-ot Anita O'Day vitte sikerre. De adtak elo boogie-woogie számokat zenekarok is különféle verziókban, pl.: "Roll Em"-t Benny Goodman, "Boogie Woogie"-t Tommy Dorsey, "Hamp's Boogie Woogie"-t Lionel Hampton. Ennek a zenének a megjelenése igazából azonban Maede Lux Lewis (1927-es) "Honky Tonk Train Blues" számához kötodik. Ez a felvétel ugyan egy évtizedig ismeretlen maradt, egészen addig, amíg egy new york-i jazzkritikus egy példányt valamelyik dalgyujteményben meg nem talált. Ekkor elkezdett Maede Lux Lewis után kutatni, akit miután megtalált, két barátjával Pete Johnsonnal és Albert Ammonssal együtt magával vitt. A három zongorista rádiófelvételei a Sherman Hotelben (Chicagoban, 1939-ben) éppúgy szenzáció volt, mint a fellépésük John Hammond's Swing koncerten 1939. 12. 23. -án. A 30-as évek derekán a boogie meghódította a fehér zenevilágot is. A nemzetszocialisták például teljesen elkorcsosult muvészetnek tartották, amikor a II. világháború elott Európában és ezáltal Németországban is megjelent. Az amerikai jazzmuzsikusok végül is elfordultak a boogie-woogie -tól, mert a 40-es évektol új zenei stílusokat fejlesztettek ki maguknak: jitterbugot, bebopot stb. Ekkortól a boogie-woogie már csak a bárzongoristák repertoárjába tartozott. A boogie-woogie-ból fejlodött ki a rock and roll is. Ez a divat 1955-ben kezdodött el Bill Haley "Rock A Round The Clock" címu számával. Bill Haley az afroamerikai konzum-jazz "rhythym and blues"-t hozta divatba és mintának, miközben új hangokkal keverte. Maga a 60-as évekbeli beat és a késobbi zenei stílusok a mai aktuális zenéig, még mindig tartalmazzák a boogie-woogie alapelemeit. Az afroamerikai zene fejlodése, ami túlment a nyugati fehér világon is, magával hozta egy táncstílus keletkezését. Így 1927-ben már lindy hopot táncoltak Amerikában. A 40-es években Tommy Dorsey "Pinetop's Boogie"-ja egy új táncmód hullámot váltott ki. Az emberek akkoriban jitterbugot, lindy hopot, bebopot (Be Bop A Lula / Gene Vincent) és innentol kezdve boogie-woogie -t táncoltak. Ezekbol fejlodött ki késobb a szalonképesebb jive. A boogienak, mint táncnak az általános jellemzoit igen nehéz összefoglalni a kívülállónak. Az elso és talán a legfontosabb ismérve (ellentétben a latin és standard versenytáncokkal, akrobatikus rock 'n' rollal), hogy a párok teljesen improvizatív módon táncolnak. Az ötletesség, a gyakori rögtönzés, a kituno eloadásmód dominál, nem pedig a figurák bonyolultsága, az esetleges akrobatikus elemek. A jó táncos nemcsak a zene ritmusváltásait tükrözi mozgásával, hanem a különbözo hangszerek (zongora, dob, szaxofon stb.) játékát is követi táncával. Lényegében tökéletesen alkalmazkodni kell a hallgatott szám mondanivalójával, ritmusával, érzésvilágával. Érzékeltetni a különbséget talán az ún. lassú boogie (28-36 ütem/perc) két közismert számának rövid, felületes elemzésével lehet. Marylin Monroe "I Wanna Be Loved By You" címu száma hangzásilag is érzéki, vontatottan lágy, szerelmes. Míg Elvis Presley "Fever"-je feszesebb, határozott kiállásokkal, stoppokkal. A táncnak ezeket az alapveto tulajdonságokat kell ilyen esetekben visszaadni. S hogy mindezeket manapság mennyire értékelik, jól mutatja a világversenyeken alkalmazott pontozási technika. A pontszámok egyrészt a tökéletes lábtechnika, az ún. alaplépés kivitelezését tükrözik, másrészt, a táncosok közötti összhangot és zenekitáncolást, valamint az elobb említett improvizatív eloadásmódot. Másodsorban a dinamizmust, a tökéletes táncközbeni helycserét kell megemlíteni (lsd. ellentétben a fentebb bemutatott beboppal). A boogie eredetiségét és egyediségét az adja, hogy nincsenek benne kötöttségek. Míg a többi társastáncban elég szigorúan megkötik az elemek táncolhatóságát, az alaplépések kivitelezését, addig a boogie ebben a kategóriában is sokoldalúságával hódít. Többféle alaplépés létezik - melyeknek persze mindig ugyanarra az ütemre kell esniük - a figurák, kötoelemek tekintetében pedig szinte korlátlan a lehetoség, ki- és felhasználásuk lényegében a táncostól függ. Maga a táncos tetszés szerint egy számon belül is váltogathatja az alaplépés-kombinációkat - ha akarja. Táncstílust tekintve ma kettot különböztetünk meg. Az ún. olasz stílust, melyben a fentebb felsorolt ismérvek nem, vagy csak részben tunnek fel. Itt még erosen érzodik a latin hatás és a latin táncok kötöttségei. Ez a stílus inkább színpadias, show jelleget képvisel, amelynél a párok rendszerint elore megkoreografált sort adnak elo. A második az ún. német stílus, amelynek tulajdonságait az elobb vázoltuk fel. Általában elmondható, hogy mára a két stílus teljesen elkülönült egymástól és a WRRC (World Rock 'n' Roll Federation - az európai központú Akrobatikus Rock 'n' Roll, a Boogie Woogie, valamint a Lindy Hop Táncok Világszövetségének tagja) által szervezett világversenyeken szinte kivétel nélkül az utóbbi stílust részesítik elonyben. Ez a szervezet 1984-ben alakult meg a WRRA (World Rock 'n' Roll Association) és a FMDJ (Fédéretion Mondial de Dance de Jazz) összeolvadásával. 1994 tavaszán az IDSF (International Dance Sport Federation) csatlakozott, mint társult tag a WRRC-hez. A WRRC évenként ír ki nemzetközi bajnokságot a boogie-woogie, lindy hop és az akrobatikus rock 'n' roll területén. Minden évben hat világkupa (World Cup) ill. Európa és/vagy Világbajnokság megrendezésére kerül sor. A világranglistát az ezeken a versenyeken részvevo párok alkotják, akik elért helyezésük alapján kapják meg a besorolásukat. A bírók osztályozása és a versenyrendszer még átláthatóbbá tétele érdekében a párok egyfajta K.O. rendszerben táncolnak egymás ellen. Természetesen léteznek "reményfutamok", de a döntobe csak hat pár juthat be, ahol az addigiakkal ellentétben már nemcsak gyors zenére kell táncolniuk, hanem lassúra is. Érdekesség, hogy a Világ Kupákon a reményfutamok során szintén kell egy körben lassú boogie-t táncolni. Külön meg kell említeni az ún. formációs versenyeket, amelyeken a magyar induló - a kizárólag formációval foglalkozó - Százlá'boogie Woogie Klub már hagyományosan jól szerepel. Az 1999-es és a 2000-es VB-n mindkétszer a második helyen végeztek. Az ír tánc története Az ír tánc korai története a népesség állandó vándorlása, az emigrációk és a folyamatos elnyomás során alakult ki. Ezen emberek mindegyikének megvan a maga kedvelt tánc és zenei stílusa. Csak bizonytalan emlékek vannak az ír tánc korai történetébo, de bizonyítékok vannak arra, hogy az elsok, akik vallásos rituálék alkalmával a tölgyfának és a napnak tisztelegtek, a druidák voltak. Az o közös táncaik nyomai felfedezhetok a mai körtáncokban. Mikor a kelták több mint kétezer évvel ezelott Közép-Európából Írországba érkeztek, magukkal hozták saját néptáncukat. Isz. 400 körül, a kereszténység felvétele után az új papok pogány stílust használtak a kézirataik díszes iniciáléihoz, míg a parasztok megorizték hagyományaikat táncukban és zenéjükben. Az anglo-normann hódítás a 12. században normann hagyományokat és kultúrát hozott Írországba. A 'Carol' egy népszeru normann tánc volt, ahol a vezér énekelt, akit táncosok vettek körül, és ugyanazt az éneket énekelték utána. Ezt a normann táncot a meghódított ír falvakban adták elo. Három fo ír táncstílust említenek a 16. századi írásokban: az ír 'Hey' (Irish Hey), a hosszú tánc (Rinnce Fada) és a 'Trenchmore'. A legelso említés a táncról Sir Henry Sydney 1569-ben, I. Erzsébet királynohöz írt levelében található: 'Nagyon gyönyöru, szépen öltözött, elso osztályú táncosok' - írta Sydney rajongóan a Galway-i ír 'jig'-et táncoló lányokról. Sydney elment, hogy lejegyezze a táncformációt, megfigyelte a két egyenes sorban táncoló táncosokat. Ez a formáció a hosszú táncra emlékeztet, annak korai változata. A 16. század közepén az újonnan épített kastélyok óriási termeiben adták elo a táncokat. Némelyik táncot az angol hódítók átvették, és magukkal vitték Erzsébet királyno udvarába. Ezek egyike volt a 'Trenchmore', egy régi ír paraszttánc átvétele. Ebben az idoben a másik népszeru tánc a 'Hey' volt, ahol a noi táncosok partnereik között kígyóztak. Ez a mai 'Reel' elodje. Mikor a királyság tagjai Írországba érkeztek, a tengerparton fiatal lányok adtak elo tiszteletükre hagyományos táncokat. Mikor James király 1780-ban Kinsale-be, Cork megyébe érkezett, táncosok köszöntötték. Hárman álltak egymás mellett, és egy-egy fehér zsebkendo végét fogták a kezükben. Lassú zenére táncoltak, majd összekapcsolódtak, maguk között tartva a zsebkendot. A zene egyre gyorsabb lett, és a táncosok fürge táncok variációit adták elo. Az ír táncot dudán és hárfán játszott zenével kisérték. Az angol-ír arisztokrácia házaiban a zenész a cselédekkel együtt gyakran bekapcsolódott némelyik táncba. Virrasztások során is táncoltak. A gyászolók egymást követve körbejárták a koporsót dudazenére. A 18. században Írországban megjelent a táncmester (dancing master). Vándorló tánctanár volt, aki faluról falura járt a megyében, és táncolni tanította a parasztokat. A táncmesterek rikító jelenségek voltak fényes ruhákban. Fiatal növendékeik nem tudták megjegyezni, melyik a jobb és bal lábuk. Hogy megoldják a problemát, a táncmester az egyik lábukra szalmát, a másikra szénát kötött, és úgy irányította oket, hogy 'emeld a szalma lábad' vagy 'emeld a széna lábad'. Ír táncstílusok 'Soft Shoe'-ban táncolt táncok A noi 'soft shoe'-t másképpen 'ghillies'-nek is nevezik. Ezek a balettcipohöz hasonlóak, a tetejükön cikkcakkban kötik a cipofuzot. (A fenti kis képen a felso, mar amennyi látszik belole :) A férfiak 'soft shoe'-ját még 'reel shoe'-ként is emlegetik, ezek a 'hard shoe'-hoz hasonlóak, azzal a különbséggel hogy ezeknek csak a sarka kopog. Reel Gyors és energikus tánc, teli ugrásokkal. A zene sebessége 116-120, 4/4 ütemben. Ez az elso tánc amit a kezdo ír táncosok megtanulnak. Light JigSingle Jig A zene a reel-hez hasonló 6/8-os ütemben táncolják. Slip Jig A Slip Jig talán a legexkluzívabb az ír táncok között. Csak nok táncolják a zenében egyedülálló, csak az ír zenére jellemzo 9/8-os ütemben. Eredetileg azért találták ki, hogy az ír hölgyek újra táncolni kezdjenek mikor foleg férfiak táncolták az ír táncokat. A lányok egyik kezüket a derekukon, másikat szorosan maguk mellett tartva táncolják. Ezt láthatjuk Jean Butlertol és a többi szólótáncostól is a Riverdance-ben. 'Hard shoe'-ban táncolt táncok A 'hard shoe'-t másnéven 'jig shoe'-nak is nevezik. Ennél a fajtánál nincs külön noi és férfi. A cipo különlegessége a megemelt sarkán, a talpán és az orrán elhelyezett üveggyapot betét, ami a kopogó hangot adja. Treble Jig Ez az elso 'hard shoe'-tánc amit az ír táncosok megtanulnak. Lehet gyorsabb vagy lassabb tempoban tancolni. A lassab temponal a bonyolultabb lepesek a jellemzoek, ezeket altalaban a versenyeken lathatjuk. A 'Breakout'-ot a Lord of the Dance-ben jig zenere tancoljak, de nem versenysebessegben. Hornpipe A Hornpipe a Treble Jig-nél nehezebb, 2/4-es vagy 4/4-es ütemben táncolt 'hardshoe-dance'. Hornpipe-ra példa Don Dorcha tánca a Lord of the Dance-ben. Treble Reel Ez egy reel zenére, hardshoe-ban táncolt tánc, amelyet csak az USA egyes részeiben tanítanak. Leginkább különbözo show-kon táncolják. Ilyen tánc például a Lord of the Dance fináléja. Set Dance 32 különbözo, hagyományos dallamra járt tánc. Néhány ezek közül: St.Patrick's Day, The Blackbird, Miss Browns Fancy, Planxty Drury, Planxty Davis, The Garden of Daisies, The Blackthorn Stick, Three Sea Captains, The Kilkenny Races. Bernadette Flynn szólótánca a Feet of Flames-ben, amit ott 'Dance of Love' cimen lathattunk, a 'King of the Fairies' cimu setdance. A Lord of the Dance egy nagyszeru show, melyet Michael Flatley az ír néptáncra és népzenére alapozva hozott létre 1996-ban. Az elso bemutatóra 1996. július 2.-án került sor Dublinban, Írországban. Az eredeti csapatból azóta 4 társulat (troupe) lett, ok járják a világot, és mindenütt nagy sikert aratnak. 1998. július 25.-én, Londonban a Hyde Parkban egyetlen alkalomra mind a négy tánccsoport tagjai összeálltak, hogy eloadják a minden eddiginél nagyobb szabású táncshowt, a Feet of Flames-et. Ezután Mr. Flatley bo másfél évig, egészen 2000. március 3.-ig nem állt színpadra (egyes hírek szerint filmet forgatott). Ekkor vette ugyanis kezdetét a Feet of Flames turné Európában, a Lord of the Dance szerepében Michael Flatley-vel! A többi fobb szerepben - az eddigi információktól eltéroen - NEM az eredeti táncosokat láthatjuk, kivéve Helen Egan-t, Anne Buckley-t, Mairaed Nesbitt-et & Cora Smyth-t (Bernadette Flynn, Gillian Norris, Daire Nolan jelenleg Dél-Afrikában turnézik a Troupe1-el). Május 16 és 21 között Budapesten turnézik a Lord of the Dance Troupe 1!!! A Riverdance az elso nagyszabású show, melynek alapját az ír népzene és néptánc adja. 1994. április 30.-án Michael Flatley és Jean Butler óriási sikert arattak az Eurovíziós dalfesztiválon eloadott 7 perces számukkal, amelyet 300 millióan láttak világszerte. Ekkor született meg a késobbi show gondolata. Moya Doherty, és férje, John McColgan hozzáláttak a szervezéshez, Bill Whelan a komponáláshoz (az elkészült kislemez 18 héten keresztül tartotta elso helyét az ír slágerlistákon), Michael Flatley pedig a koreográfia megtervezéséhez. Az elso eloadásra 1995. február 9.-én került sor a dublini Point Depot Theater-ben, ahol ezután öt héten keresztül teltház, összesen 120.000 nézo elott adták elo a kétórás show-t. Nemsokkal ezután, április 7.-én kiadták a Riverdance - The Show videót. Az 1995 október 3.-i, londoni eloadáson Michael Flatley már nem szerepelt, hozzálátott saját produkciója, a Lord of the Dance megalkotásához. 1996 Március 25. - a Riverdance CD a Billboard világ s lágerlistán elso helyet szerez. Augusztus 5. - megjelenik a Riverdance - The Journey video. Október 2. - megalakul a két Riverdance csoport, a Lee és a Lagan Company. November 11. - megjelenik a Riverdance - Live at Radio City Music Hall video. Az év végéig az Egyesült Államokban majdnem 1 millió ember látta a showt, valamint a Riverdance CD és a videok összesen több mint 150 hétig voltak az Egyesült Királyság zenei és video listáinak az élén. 1997 Február 26. - Bill Whelan Grammy-díjat nyer a Riverdance albummal a 'Legjobb musical show album' kategóriában. Szeptember 13. - az 1000. fellépés. 1998 Január 13. - megalakul a harmadik Riverdance csapat, a Lagan Company. 1999 Június 3. - 1 millió jegy kelt el eddig az idopontig Németországban a Riverdance show-ra. Szeptember 19. - a Riverdance fellép a török- és görögországi földrengés áldozatainak megsegítésére rendezett Armani bemutatón Rómában. 2000 Március 16. - a Riverdance Broadway-i turnéjának kezdete. A Riverdance jelenleg 3 társulattal turnézik a világban: a Liffey Company Európában és Ázsiában, a Shannon Company (korábban Lee Co.) 2000. márciusától a Broadway-n, és a Lagan Company az Egyesült Államokban táncol. A három csoport mellett 1998-ban hivatalosan megalakult a Flying Squad nevu társulat, hogy eleget tegyenek a dublini irodába nap mint nap érkezo felkéréseknek. Ez egy kituno alkalom a fiatal táncosoknak hogy bekapcsolódhassanak a Riverdance-be és fontos eseményeken vegyenek részt a világ minden táján. 1999-ben például Japánban reklámozták az 1999-es japán turnét, felléptek Moszkvában, valamint Palm Springs-ben, Kaliforniában az Ernst and Young díjkiosztón. HIP-HOP A hip-hop Amerikában, a gettó negyedekben született meg a színes bőrűek világában, majd Európában is divattrenddé vált. Egyre többen rappeltek és egyre több falat díszített graffiti. A hip hop sokak számára nemcsak divat, de életforma is egyben. Zene Rap ügyben elég nehéz eligazodni a rocktörténeti lexikonokban és szócikkekben. Kezdetben szinte ismeretlen alternatív ("földalatti") kiadók jelentették meg a felvételeket. Annyi biztos, hogy 1979-ben a Sugarhill Gang már szerepelt a nemzetközi sikerlistákon Rappers Delight című dalával, s ezzel talán ők tették le e stílus alapkövét. Azóta viszont tart az áradat. A magyarázat egyszerű: a rap egyfajta szelepet jelentett mindazok számára, akiknek volt mondanivalójuk, és a rap segítségével könnyebben kifejezhették azt. Így akár utcakölykökből is lehetett sztár. Számos változata alakult ki e stílusnak a kemény, agresszív gengszter-raptől kezdve egészen a guru-rapig. A divathullám Magyarországot sem kerülte el. Számos sikeres zenekar tanúskodott erről: Rapülők, FLM, Hip Hop Boys és még sokan mások. A stílus szerves része az improvizálás. Egy igazi rapper bármilyen témában remekül tud rögtönözni. Ez a szabadság a rap legnagyobb vonzereje! Hogy jobban lássuk a zene fejlődését, következzen egy rövid időrendi áttekintés a fontosabb évszámokkal és eseményekkel. A hip-hop zene gyökereit egyesek egészen az 1920-as évekig vezetik vissza, amikor megszületett az első blues felvétel, mely összekapcsolta az afrikai és az amerikai zenei hagyományokat. Ugyanebben az évtizedben jelentek meg az első olyan felvételek, melyeknek már mondanivalójuk is volt. A '30-as évek blues előadói alapozták meg a későbbi Rhythm and Blues fejlődését. Az első rapnek nevezhető dal 1939-ben jelent meg Boo Boo La La címmel. 1944-54 között a háború utáni gyors fejlődés része lett a Chuck Berry és más előadók által alkalmazott dupla ritmusú R&B, amit később rock-n-roll néven ismert meg a nagyvilág. A '60-as években jött divatba a gengszter stílus, mely az elbeszélő részeket kerékcsikorgással és puskaropogással színezte. 1970-hez köthető a hip-hop úttörőjének nevezett banda, a Last Poets felbukkanása, akik keverték az élőbeszédet, a jazz dobot és az instrumentális (hangszeres) zenét. 1973-ban látott napvilágot Stevie Wonder: Living for the City című dala, mely új stílust, a soult mutatta be a közönségnek. A dalnak politikai üzenete volt, és az új trendeknek megfelelően keveredett benne a zene és az utca zaja. A '70-es évek második felének jellemzője a jamaikai reggae kialakulása a New York környéki területen, és a disco térhódítása és uralma, mind a rádió hullámain, mind a klubok világában. Megjelentek a szintetikus zene első képviselői is (pl. a német Kraftwerk) elsősorban Európában, mely alapot biztosított a későbbi electro-funk stílusnak (pl.: Afrika Bambaataa). Az évtized utolsó éveiben New York körzetében tartották meg az első utcai party-kat, ahol DJ adta a zenét, és aki alkalomadtán rappelgetett is. 1979 volt a Sugarhill Gang: Rappers Delight című számának éve, ami ekkor került az érdeklődés középpontjába. 1980-ban lépett színre az első női együttes, a Sequence, és került a listákra utat nyitva ezzel a későbbi formációknak, énekesnőknek és olyan női rap bandáknak, mint a Salt-n-Pepa. 1981-ben rögzítettek lemezre első ízben DJ scratch-elést. A következő években a stílusok egyre jobban keveredni kezdtek egymással újabb és újabb változatokat hozva létre a zenei palettán. 1982-ben jelent meg az első techno-funk, majd 1983-ban az első hip-hop és jazz keverékéből született dal. De ugyanennek az évnek köszönhetjük a hip-hop / dance stílust is. 1983 jelentette a régi iskola végének a kezdetét, amikor is feltűnt a színen a Run D.M.C. nevű együttes. 1984 az első hip-hop bandákból álló turné, mely a stílus népszerűsítését tűzte ki célul. Ezen a Run D. M. C. mellett fellépett a Kurtis Blow, a Whodini, a Fat Boys és a Newcleus is. Szintén ebben az évben jött létre az első kizárólag rap zenéket szóró rádióadó Los Angelesben. 1985 a Salt-n-Pepa debütálásának éve volt. 1986-ban a hip-hop betört a pop listákra, az MTV-be és egyéb médiákba is a Run D. M. C. Aerosmith feldolgozásával, a Walk This Way-jel. Végül 1988 volt az igazi gengszter rap térhódításának éve. Graffiti A graffitikkel a fiatal képzőművészek ugyancsak megteremtették a saját festési stílusukat. Náluk a szóródoboz helyettesíti az ecsetet és a palettát, a műterem pedig az utca, a vonatok, …, az egész világ. Mindez persze sok országban tilos. Külföldön - ha elkapják az ilyen festékszóró művészeket - pénz- vagy börtönbüntetés vár rájuk. Az alkotások motívumai rendkívül sokfélék: a legcikornyásabb karakterektől (nevek kezdőbetűi) egészen a gigantikus festményekig mindnek megvan a maga sajátossága. Tánc Párhuzamosan az új zenével kialakult - ugyancsak utcákon - egy sajátos táncstílus is, amelyet a tánc jellege, látvány, mozgássorai alapján breaknek neveztek el. A breaktáncos - egyedül vagy csoportosan - a legfantasztikusabb pózokba, figurákba tekeredik, "törik" bele, s amennyiben késztetést érez, akár a feje tetejére állva is forog a földön. Ma már ez a szabad táncforma is művészetté alakult át. Számos stílusváltozata létezik, melyekből világbajnokságokat is rendeznek. Kezdetben azonban a break sem aratott osztatlan sikert. 1980-ban például letartóztatták a High Times Crew banda tagjait, mert a washingtoni metró területén mutatták be tánctudásukat a közönségnek. A breakből fejlődhetett ki a hip-hop és a funky mint táncstílus, melyeket az európai közönség főként a TV csatornáin keresztül ismert meg. A video-klippek jól ismert koreográfiái és mozdulatai nagyrészt ehhez a két stílushoz köthetőek. A hip-hop és a funky közti különbség talán még nehezebben megfogható, mint a zenében. A funky sokkal inkább "fekete" zene és tánc, míg a hip-hop ma már inkább a fehérek stílusa. A funky lágyabb, kicsit lassabb zenéjét tükrözi a tánc is: lágyabb, kerekebb, lazább mozdulatok alkotják, a hangsúly a lent van, kevés benne az akrobatikához közelítő elem. Ezzel szemben a hip-hop egy keményebb, szögletesebb változat, ahol a mozdulatok hangsúlya fent van, a táncosok ugrálnak, alkalomadtán a földön fetrengenek. Mint a breaknek, ugyanúgy a hip-hopnak is megvan a versenyváltozata. A hivatalos versenyeken a táncosok több kategóriában indulhatnak. A kategóriák szabályai sokban hasonlítanak egymásra, de jó néhány dologban különböznek is egymástól.   A Flamenco A flamenco Dél-Spanyolország kicsiny csücskéből, Andalúziából indult el. A félszigetet bejárva meghódította az egész hispán világot. Mára a szórakoztató műfaj egyik világszerte elfogadott nyelve lett. A XV. században jelentek meg először olyan spanyol dalok és táncok, amelyek bizánci liturgikus, arab, cigány, zsidó elemeket ötvöztek. Az andalúziai kultúrára gyakorolt hatásuk azzal teljesedett ki, a XIX. századra kialakult a flamenco néven ismertté vált zenei forma, melynek alapját az andalúz alapokon nyugvó cante jondo (mélyről jövő bensőséges ének) adja. Eredetileg a drámai tónusban improvizáló énekest csak ütemes taps (palmas) kísérte. A későbbiek során jelent meg a gitárkíséret (toque) és a tánc (baile). Az új elemek az ének (cante) hangzását gazdagítva és erősítve a flamenco stílus kiterjedését tették lehetővé. A flamenco a magánélet köreiben is tovább él. Művelői a családi élet összejövetelein, ünnepein a pillanat hatásának engedelmeskedve gitároznak, énekelnek, táncolnak. A műfaj hivatásos előadói a hagyományokat megőrizve igényesen, kifinomultan mutatják be a nagyközönségnek művészetüket.