Óvárosi sétánkat a felsővárosban kezdjük. A középkor misztikus világát átélve bolyongunk az ódon városfallal körbezárt régi kőházak és megannyi templom között. Az észtek rendkívül vallásosak. 1525-ig, a reformáció térhódításáig az ország katolikus vallású volt, ma a lakosság több mint hatvan százaléka evangélikus (lutheránus), harmincöt százaléka pedig ortodox, a szovjet uralom alatt betelepülő oroszok miatt. A felsőváros leghivalkodóbb épülete a XIX. század végén épült ortodox katedrális. Hatalmas hagymakupoláival szinte kilóg a többi, keskeny tornyú gótikus templom közül. A város főtemploma mégis a Dóm, amelyet a XIII. század elején építtetett a dominikánus rend. Míg külseje igen puritán, belül gyönyörű barokk oltár, képek, főúri címerek díszítik a síremlékeket és szarkofágokat őrző Dómtemplomot. A macskaköveket koptatva szinte lépten-nyomon templomokba ütközünk: a tengerészek és kereskedők védőszentjének szentelt Szent Miklós templomba, a középkorban a legmagasabb jelzővel kitüntetett Olev templomba, amely már kilencszer esett áldozatul a villámoknak, s így 159 méter helyett már csak 124 méterrel nyújtózkodik az ég felé. Az alsóváros központja a Városháza tér, ahol a középkori kereskedőutak összefutottak. A XV-XVI. században épült gótikus stílusú városháza tornyán Tallinn jelképe, Vana Toomas (Öreg Toomas), egy középkori katona figurája áll rendíthetetlenül. Szemben Észak-Európa legrégibb, 1422-ben épült gyógyszertárát pillantjuk meg. Tulajdonosa magyar származású család volt, amely százötven évig vezette a patikát. A téren nagy nyüzsgés fogadott minket. Nem csoda, hiszen az észt lakosságnak közel a fele a fővárosban él. Rengeteg finn is átjár Tallinnba (komppal mindössze két és fél óra), és nemcsak az olcsóbb alkohol miatt, sok a befektető is - világosít fel minket Vahur-Paul. A vászontetős szekerek mögül mosolygó, középkori ruhát viselő utcai árusok és a turisták között tényleg gyakran hallani finn, de orosz szót is. A szovjet időszak migrációs politikájának következtében a lakosság közel egyharmada ugyanis orosz anyanyelvű. Érdekes, hogy míg az észt anyanyelvűek nagyjából fele-fele arányban oszlanak meg a városok és a vidék között, az orosz anyanyelvűek kilencven százaléka városlakó. Az óvárost észak felől modern és hihetetlenül fejlett új városrész határolja, amely egészen a kikötőig nyúlik. Délen a XVIII. században - a balti kastélyépítészet fénykorában - építtetett Kadriorg kastélyt és barokk parkot találunk. A mesterséges tóval, zenepavilonnal, szobrokkal díszített nagyvonalú "ajándékkal" I. Péter cár örvendeztette meg feleségét, Katalint. A kastély ma az Észt Művészeti Múzeum tulajdona.

 

A szovjet időszak rányomta bélyegét az épít ke zés re is. A város külső kerületein az idilli kertvárosok között nem ritkák a volt szocialista országokból már jól ismert panelházak. Az európai uniós pénzből most is folyik a lakótelepek építése. Az elővárosi részben azonban rábukkanunk a tipikus észt faházakra, amelyek egyikében lakik szállásadónk is. Megint kicsit a középkorban érezzük magunkat, fával kell befűteni a kályhát és a tűzhelyet is. Szerencsére nem a mi feladatunk a tűzifa felaprítása. Számunkra csak a szauna nem illik bele a képbe. De míg nálunk luxusnak számít, itt a legeldugottabb tanyán is a ház részét képezi. Észtországban a szaunázás népszokás, minden szombaton, de különösen vetés és aratás után hagyomány a megtisztulás. Ez rendhagyó módon kéthárom órán át tart, miközben pálinkát is kortyolgatnak. Nekünk is nyújtják a poharat, miközben kifelé igyekszünk a forróságból, de mi inkább egy kiadós vacsorára vágyunk. Az észtek étel- és italválasztéka kevésbé gazdag, nem is szokás "Jó étvágyat" kívánni, helyette inkább azt mondják: "Tartson sokáig a kenyered". Főként burgonyát és sózott, szárított vagy füstölt halat esznek. Népszerűek a tejtermékek és az egészséges ételek: a zabpehely, a gabonakása, a fekete- és a rozskenyér. Vendéglátóink is répás süteménnyel, piroggal vigyáznak egészségünkre és vonalainkra. És ha már pálinkát nem ittunk, megkóstoltuk a jellegzetes észt likőrt, a bódítóan erős Vana Tallinnt. Az észtek legkedveltebb itala ezenkívül a malátasör. De szívesen fogyasztanak árpából vagy rozsból készült folyékony kenyeret is. A sörfőzés mindig is fontos üzlet volt a helyiek számára. Az ország sok meglepetést tartogat mindenkinek, akit fűt a kalandvágy, vonzza az ismeretlen, a lenyűgöző természet, vagy egyszerűen csak szeretné megismerni az észtek vendégszeretetét.