Modern kislány   Modern kislány vagyok, nagy hibákkal teli, A foglalkozásom nem háztartásbeli, Főzni nem tudok, a mosáshoz nem értek, A házimunkához kedvet nem érzek. Ám egyet büszkén be merek vallani, Sok mindent nem tudok, de van ám valami, Amihez oly pompásan értek, Mint kevés asszony ezen a vidéken. Mert tudom azt bármiféle pózban, Gyors és lassú tempóban, Tudom oldaltfekve, lábfekve és háton, Ahogy jónak látom. Tudásom e téren többg mint tökéletes, A hogy hason is tudom, az csak természetes. Jó korán elkezdtem gyakorolni ezt én, Mivel tanítóm egy fiatal legény. Fiatal volt, mégis megtanított ő, S nem voltam e téren tudatlan nő. Bevallom, először borsózott a hátam, Mikor a fiú nagy rúdját megláttam, Eleinte azt hittem, leszakad az ég is, Lihegtem, kapkodtam, de csináltam mégis. Idővel rájöttem, mi ennek a titka, S feltárult előttem mindennek a nyitja. Később már oly rutint szereztem, Hogy tudásommal pénzt is kerestem. Csináltam reggeltől korán felkelve, Mert ilyenkor jön meg minden ifjú kedve. És nagyon boldogan, vidáman műveltem Még estefelé is, mikor a nap lement. Hull rólam a ruha, mint fazékról a zománc, És a testem olyan lesz, mint a fénylő topán. Van, aki gumisapkát húz a fejére, De ez a gyönyört csökkenti felére. Ez az én gyengém, ezt be kell vallanom, Én a nedvességet érezni akarom. De hát mit nevettek, nem kell ezt megszólni, Nem kell mindjárt rosszra gondolni. Nincsen abban semmi rossz, amit elmeséltem, Ha hiszitek, ha nem, az úszásról meséltem.   Forrás: Kisalföld             „Szerelmes” vers   Hűvös az idő, mert esett, Neked szól e pár sor te szemét! Amikor e pár sort írtam neked, arra gondoltam, hogy sosem volt eszed! Szeretlek, tudom, ezt nem tagadom, Hisz nem egyszer átöleltél te barom! De most már ne emlegessük ezeket, Hogy a franc egye le a kezedet! Nem fáj a szívem, ha rád gondolok, Ne is lássalak te mocsok! Nehezen tudlak elfelejteni téged, Hogy ne is lássam azt a betörő képed! Tudod mit éreztem a bálba, Mikor mondtad, hogy menjek a bús pi***ba! Előttem minden elsötétült, Hogy a tűz égesse ki a szemed! Mától kezdve nem hullajtok könnyeket utánad, Mától kezdve nem szeretlek, te utálat! Becsaptál, hazug volt a hűséged, Nem bírtad ki mellettem a 30 fokos hőséget. Mért szerettelek, ha te nem szeretsz? Mi szükség, ha te is szeretsz? Miért kopogtassak, ha szíved zárva, És a kulcsot eldobtad a frászba! Szeress hát amennyire akarsz, Én elfelejtelek, te paraszt! Elszállok tőled, mint egy fecske, Mekeghetsz utánam, mint a kecske! Írj hát utoljára, te szemét, Írd meg szeretsz-e még?