Telekinézis

A telekinézis a dolgok tudományosan megmagyarázhatatlan mozgása, amit ismeretlen erők okoznak. Telekinézis során az ember akaratával, gondolatával, vagy egy kézmozdulattal képes tárgyakat mozgatni.

A természetben sok fizikai erő nem látható az ember számára. A szél a távolban lengeti a fákat, mágneses mezők felmágneseződött tárgyakat zuttyantanak összeállásra, sőt, még a gravitáció erői is láthatatlanok az ember számára. Hogy az ember képes legyen elmozdítani tárgyakat a gondolatai összpontosításával, azt csak a természetfölötti tartományban tekintik érvényesnek, mivel ez ritkán történik, és nem egy irányított módon, ami a tudósoknak lehetővé tenné, hogy tanulmányozzák és feljegyezzék. A jelenség nem egy irányított jelenség az emberekben, néhány jógi állítása ellenére sem. Az ember nem úgy lett megszerkesztve, hogy lehetőséget kapjon akaratlagos telekinetikus képességekre, és az, hogy ezek egyáltalán megtörténnek, csupán szunnyadó képességek következményeként lehetségesek, amik röviden kiváltódnak, többnyire egy dühkitörés kíséretében.

Az is lehetséges, hogy valaki önmagát levitálja, lebegteti, vagy más tárgyakat mozgasson, és ezek olyan képességek, melyek fejleszthetőek. Éppúgy, ahogy telepatikus gondolatfolyamatokat lehet összpontosítani egy célpont felé, az agyhullámok, amelyek lehetővé teszik a levitációt vagy tárgyak mozgatását, szintén fókuszálhatók. Lényegét tekintve, az energiáknak egy árama összpontosul a lebegtetni kívánt tárgy alá, és ha a tárgyat mozgatni kell, egyenlőtlenül. Egy mozgatott tárgyat lényegében egy kissé lebegtetnek, hogy a súrlódás megszűnjön, és azután kibillentik a kívánt irányba egy kissé nagyobb levitációval az egyik oldalán. Ez az összpontosítása testen belül működik, de nem úgy, ahogy azt a mai orvostudomány elképzeli. Tulajdonképpen tudatosan létrehozott mágneses mezőn alapszik a jelenség.

Uri Geller saját állítása szerint képes kanalat hajlítani és órákat megállítani pusztán a gondolatai segítségével. Mások azt állítják, hogy képesek tollakat keresztülgurítani az asztalon egyedül az akaratukat használva. A pszichokinetikus erő bemutatására használt bűvésztrükkök változatossága igen lenyűgöző.

Lássunk egy nyilvánvaló, és egyben meghökkentően egyszerű példát, amelyet gyakorlatilag bárki kipróbálhat. A kísérlethez szükséges egy varrótű. Ha ezt az alkarunk egy sima bőrfelületére fektetjük, majd az alkarunkat elkezdjük forgatni, hogy a felület, amelyen a tű található egyre inkább függőleges helyzetbe kerüljön, egyszercsak a tű legurul, mert a tapadási erő túl kicsi a gravitáció ellensúlyozásához. Azonban ha a tűre és annak tapadására koncentrálunk, a forgatások során egyre inkább közeledünk a függőleges helyzethez, amikor a tű leesik. Néhány perc elteltével megtörténik a "csoda": a tű 180 fokos elforgatás során sem esik le, vagyis úgy tapad, mint a légy a falon. A kísérlet sikerének csak egy titka van: úgy kell tennünk, mintha a tű is hozzánk tartozna, mint bármely testrészünk; tapadását ugyanúgy tudjuk befolyásolni, mint a pl. a kezünket, amikor mozgatjuk.

Másik kísérlet: amikor a tudatunk más testében működik.
Kérjünk meg valakit, hogy behunyt szemmel állva lazítsa el magát. Közelítsünk tenyerünkkel a kézfejéhez, és késztessük arra (gondolatban), hogy emelje fel. Egy kis koncentrálás után keze - tudtán kívül - valóban elkezd emelkedni.