Időutazás. Ki ne játszadozott volna el e fantasztikus lehetőség gondolatával? Főként, hogy a filmtrükkök jóvoltából manapság már egyre több filmben lehetünk szemtanúi, amint a főhős egy atommeghajtású sportjárgány, vagy egy látszólag bonyolult gépezet segítségével izgalmas utazásokat tesz a múltba és a jövőbe. Azt viszont valószínűleg már csak kevesen tudják, hogy az időutazás ma már egyáltalán nem a sci-fi körébe tartozó lehetőség, hisz hála Albert Einstein 1905 és 1915-ben megjelent híres speciális és általános relativitáselméletének az időutazás problémája napjainkban az élvonalbeli elméleti fizikai kutatások részét képezi. No de mit is fedezett fel Einstein? A speciális relativitáselméletben feltárta, hogy egy fénysebességhez közeli sebességgel mozgó megfigyelő számára az idő lassabban telik annál, mintha ugyanazt az időintervallumot egy hozzá képest normál sebességgel mozgó vagy egy álló megfigyelő mérné. Vagyis kimutatta, hogy az idő viszonylagos természetű és múlásának mértéke a megfigyelő mozgásától függ. Az általános relativitáselméletében pedig ezt kibővítette azzal a felfedezéssel, hogy az idő azon megfigyelők számára is lassabban telik, akik erős gravitációs térben tartózkodnak. Mai ismereteink szerint ilyen erős gravitációs térrel az úgynevezett fekete lyukak rendelkeznek, melyek a nagytömegű csillagok saját gravitációjuk okozta összeroskadása révén keletkeznek. Az ilyen objektumok az általános relativitáselmélet másik fontos felfedezése szerint olyan erősen meggörbítik a fekete lyuk körüli téridő szerkezetét, hogy az önmagába fordulva akár egy másik tér vagy időtartományba vezető átjárót is létrehozhat - legalábbis elméletileg. Ezeket az alagutakat Einsten-Rosen-hidaknak vagy féregjáratoknak nevezzük, és létezésük jelenleg csak elméleti, azaz kísérletileg még egy jó darabig nagy valószínűséggel nem tudjuk őket előállítani, hisz a megalkotásukhoz szükséges energia túlszárnyalja jelenlegi technológiai képességeinket. Ennek ellenére a lehetőség él, hisz ha egyszer elvben sikerül majd ilyen féregjáratokat készítenünk – mint amilyet a Stargate, vagy a Kapcsolat című filmekben is láthattunk -, akkor ezekkel, elvileg az időben is utazhatnánk, ha nem merülnének fel az ehhez kapcsolódó híres problémák vagy paradoxonok. Ezek közül a legismertebb az úgynevezett nagypapa-paradoxon. Eszerint a feltételezett időutazó vissza megy a múltba, és ott megöli a saját nagyapját, ám ekkor felvetődik nyomban a kérdés, hogy ha az utazó a beavatkozás miatt meg sem született, akkor hogyan utazott vissza? Nos, az ehhez hasonló ellentmondások miatt a legtöbb fizikus ma úgy hiszi, hogy az időutazás nem lehetséges, vagy, ha igen, akkor olyan erős megszorítások között, melyek természetét manapság még senki nem ismeri. Ám ekkor felvetődik a kvantummechanika sokvilág értelmezésének lehetősége, miszerint a beavatkozást követően az illető időegyenese felhasad és egy alternatív idő folyamot hoz létre, ahol az utazó azt a fejlődési vagy alternatív történelmet tapasztalja meg, ahol a nagyapja nem létezik. De akkor mi lesz az utazó másik világra vonatkozó emlékeivel? – tehetné fel a kérdést valaki. Nos, erre, azaz a tudat itt és az egész folyamatban betöltött szerepére és törvényszerűségeire a jelenlegi tudásunk nem tud válaszokat szolgáltatni, vagy legalábbis úgy gondoljuk, hogy nem. Az előbb felvetett problémák megoldását ma a fizika az úgynevezett nagy egyesített elmélet megtalálásától várja, mely elmélet sikeresen ötvözné Einstein elméleteit a kvantummechanika elméletével. Ez szolgálná többek között azokat az újszerű törvényeket, melyek az időutazás létére vagy nemlétére is fényt deríthetnek. Ám ennél a pontnál meg kell említenünk egy másik megközelítési lehetőséget is, ugyanis az újabb kutatások szerint - amit manapság még a legtöbb fizikus nem igazán ismer el (talán tévesen?) - az egyesített tér vagy mező a tudat forrása is egyben. Ezért a tudat közvetett értelemben vett fizikai kutatása vagy a TM-hez hasonló meditációs technikák nyújtotta közvetlen tapasztalat révén az előbb bemutatott jelenségekre is fény derülhet. A TM-et és annak haladó technikáját, a TM-Szidhi technikát gyakorló meditálók ugyanis olyan tapasztalatokról számolnak be, amikkel csak az előbb említett fizikai elméletek leírásaiban, és a védikus tudattudományban, pontosabban Maharishi Védikus Tudattudományában találkozhatunk. Ez utóbbiban például egyértelmű utalásokat találunk arra, hogy a meditáció révén magasabb tudatosságra, az egyesített mező közvetlen tapasztalatát élő egyének számára a tér és az idő korlátai megszűnnek, és fizikai testükkel térben és időben kedvük szerint bárhová mozoghatnak. Vagyis az előbb megemlített technológia és gép, ami elvben az időutazást is biztosíthatja, talán mégsincs oly távol, és emberi idegrendszernek hívják, melynek csodás lehetőségeit csak most kezdi az emberiség - pontosabban a mai kor embere -megismerni és megtapasztalni. A meditáció gyakorlásának ezen túlmenően már csak azért is szerepet kellene kapnia az oktatásban és a kutatásban, mert az elme működésének kifinomításával és az általa nyújtott közvetlen tapasztalat révén gyorsíthatná az előbb megemlített egyesített elmélet utáni kutatást. Ez a kutatás manapság azért halad oly lassan, mert a hozzá tartozó matematikai egyenletek és leírások olyan bonyolultak és összetettek, hogy jelenleg nincs senki, aki képes lenne pontosan megoldani őket. A most megemlített két megközelítés áthidalását célzó kutatások, melyek napjainkban zajlanak, nagyon sok új lehetőséget tártak fel előttünk az itt felsorolt problémák leküzdésére, s mivel a meditáció fontosságát egyre több tudós véli felfedezni, talán egyre közelebb kerülünk az időutazások korához. Időutazós filmek: Vissza a jövőbe I-II-III. Időgép Idővonal Időalagút /sorozat/ A fiók Időzsaru A Sound of Thunder Millenium Special