Balassi Bálintnak, a magyar nyelvű irodalom első klasszikusának szerelmi életét fájdalmak és reménytelenség övezte. Versei nagy részét „halhatalan kedvesének”, Losonczy Annának írta. A kapcsolatuk mindössze két-három hónapig tartott, ugyanis Anna férjes asszony volt. Balassi viszont több, mint 6 évig szerelmes volt a hölgybe, és folyamatosan írta szebbnél szebb verseit. Szerelmi költeményi alapvetően 3 körbe sorolhatóak; Anna-, Júlia-, és Celia-versek.

            Az  Anna-versek múzsája természetesen Losonczy Anna volt. Ezek a művek Balassi fiatalkori udvarló költeményei voltak, melyek a szerelmi érzés frissességéről szóltak. Ezeknél a korai költeményeknél még csupán a későbbi nagy költő szárnypróbálgatásait figyelhetjük meg.

            A Júlia-költemények már sokkal kifinomultabb stílust mutatnak. Itt „átkereszteli” Annát, ami már egy magasabb szintű költészetre utal; elvonatkoztat a valós személytől. A Júlia név ötletét korának egyok híres költőjétől, Janus Secundustól meríti. Ezekben a versekben a petrarkista hagyományt folytatja. Bár költeményeiben megjelenik Anna, a hangsúly mégsem a személyre, hanem a költő érzéseire tevődik. A Júlia-versek keletkezésekor alakul ki újszerű strófaszerkezete, az úgy nevezett Balassi-versszak. A költemények tökéletes ritmikája, szimmetrikus reneszénsz kompozíciója, belső érzelmi fejlődésmenetet tükröző összefüggésrendszere ezt a versciklust költészete csúcspontjává avatja.

            A Celia-versek múzsája már nem ugyanaz a hölgy, és bár pontos adat nincs arról, hogy ki az, feltételezhetőleg Wesselényiné Szálkándi Anna. A Célia-költeményeket lengyelországi tartózkodása alatt írta. Ezek a versek egészen különböznek a Júlia-, és Anna-versektől mind tartalomban, mind pedig szerkesztésmódban. A költemények rövidebbek, tömörebbek, hasonlatokra épülnek, és a költői képek is nagyobb hangsúlyt kapnak.

            A Júlia-versekben megfigyelhetünk egyfajta átmenetet, amint a költő és szerelme eltávolodnak egymástól. Az elején még mint bókoló szerelmest láthatjuk, később viszont már mitológiai hasonlatokkal ábrázolja szenvedését. Balassi szerelmi költeményei konkrétan csoportosíthatóak. Az Anna-versekben a szerelem élményét veti papírra, a Júlia-versekben Júlia alakja teljesen átpoétizálódik, a Celia-vesek pedig már egy új, letisztultabb érzést mutatnak.