Rafting "...vadvízi evezés nagyon rövid múltra tekinthet vissza. Ezeket a felfújható, nagy tűrőképességű gumicsónakokat eredetileg, speciális akciók végrehajtásához fejlesztették ki, katonai elit egységek számára. A sportág fejlődésének talán legnagyobb mérföldkövét jelentette, amikor ezek a termékek lekerültek a tilalmi listákról..."

A rafting nemzetközi karrierje A kajak és kenu használata nem újkeletű dolog. Amióta az ókorban az ember meghódította a folyóvölgyeket, léteznek ezek a tevékenységek, melyet megannyi ősi egyiptomi, mezopotámiai forrás is ékesen bizonyít. Szerepének állandósulását jól mutatja az a tény is, hogy egyes indián törzsek, de legfőképpen az eszkimók között ma is ez a legelterjedtebb közlekedési eszköz. A fenti szerepe mellett a sport és utazási (turizmus) célú kajakozás viszonylag későn jelent meg. A múlt századi kísérletek után gyakorlatilag a XX. Század elején jelennek meg az első komoly sportklubok az atlanti régióban, de ezek meg nem a klasszikusnak mondható vadvízi evezést képviselték. Maga a vadvízi evezés valójában nagyon rövid múltra tekinthet vissza. Ezeket a felfújható, nagy tűrőképességű gumicsónakokat az amerikai hadsereg számára fejlesztették ki, eredetileg speciális akciók végrehajtására elit egységek számára. A sportág fejlődésének talán legnagyobb mérföldkövét jelentette, mikor ezek a termékek lekerültek a tilalmi listákról. A természet bátrabb szerelmesei gyorsan felfedezték, hogy ezek a szívós, speciális vászonból készült csónakok gyakorlatilag törhetetlenek és minden akadályt képesek legyőzni. A rövid előzmények ellenére mára a sport egyre népszerűbb, amit jól mutat, hogy szinte az összes arra alkalmas amerikai folyó körül kinőttek a "Whitewater club"-ok. A rafting hazai története A hazai vadvízi evezés a 90-es évek közepére vezethető vissza. Ekkor jelentek meg az első rafting-túrákat kínáló vállalkozások. Akkor még igen kezdetleges állapotokkal. A hőskorban még minden más volt. A felszerelések nagyon kezdetlegesek voltak. Sosem felejtem el az első túrámat 1997-ben, amikor cipőt mindenki maga hozott. Az első vízbeeséskor értettem meg, hogy milyen lehet megfulladni ruhában, hiszen a cipőmnek - zoknival együtt - igen komoly súlya volt. Az első ruhákat búvárklubok adták kölcsön. A mellények sokszor síkvízre gyártottak voltak (kisebb a felhajtóerő és a védelem). A sisakok néha a biciklisektől származtak. A túravezetők csak pár túrával jártak a résztvevők előtt. Ja és a hajók is sokszor vízkiömlő nélküliek voltak, vagyis a zúgósabb részeken megteltek vízzel. Persze ma már más a helyzet :-) A legtöbb cég profi - kifejezetten vadvízi - felszerelést használ. A túravezetők nagyon rutinosan és folyamatosam képzettek. Ezernyi cégből lehet választani (erről cikkünket lásd...) És a túrázók is megváltoztak. Régen a bátrabbak és a kihívásokat keresők jöttek túrázni. Ma már a cégek, csalásosok és a baráti körök adják a túrázók magját. És hogy mit hoz a jövő? Ezt mutassa meg ő maga!