A SHIDOKAN KARATE TÖRTÉNETE

A shidokan karate megalapítója és egyben vezetője, Yoshiji Soeno 1947. szeptember 9-én született Torokozawa-Shi városkában. Még kisgyermek volt, mikor szüleivel Tokióba költözött, ahol judot és kendot tanult. 1957-ben, még a kyokushinkai hivatalos bejegyzése előtt lett az Oyama-dojo növendéke, mindössze 10 évesen. Itt az eredeti kyokushinkai felfogást sajátította el: sosai Oyama gyakorolta és tanította a kesztyűkkel vívott thai típusú küzdést is. Emellett a tananyag része volt a judo-ból átvett földharc- és dobásanyag. Soeno ezeken a tanításokon nőtt fel, Sosai mellett olyan oktatóktól tanulhatott, mint Kurosaki, Matsushima, Mizushima, mint kamasz együtt edzhetett a Thaiföldön kihívásos mérkőzéseket vívó Kurosakival, Nakamurával és Fujiharával.

A tanultakat 1969-től kamatoztatta a dojo-n kívül, mikor mint a Johsai egyetem növendéke az egyetem keretein belül saját dojo-t nyitott  és megkezdte versenyzői karrierjét. Az ez évben megrendezett első japán bajnokságon folyamatos KO-győzelmekkel menetelt a döntőig, ahol Terutomo Yamazaki, a „Kyokushin Sárkány” állította meg, így ll. lett. A következő évben a bronzérmet vehette át, miután az elődöntőben ismét Yamazakitól kapott ki, a lll-lV.helyért vívott mérkőzést pedig KO-val nyerte. Ezek után fogalmazódott benne a gondolat, hogy mint Sosai 1954-ben, mérkőzéssorozatot vív Thaiföldön, és így újra bizonyíthatja a japán karate erejét. A felkészülést 1971-ben kezdte el, így az az évi japán bajnokságon nem indult, a következő évben az V. helyezettnek járó trófeával búcsúzott a kyokushinkai küzdelmektől. Folyamatosan vívott thai-box küzdelmeket Japánban, fellépett minden versenyen, bemutatón, és egy pontozásos győzelem kivételével összes meccsét kiütéssel nyerte. Megnyitotta a Soeno Gym-et, itt kyokushinkai karatét és thai-boxot oktatott, és itt készült meccseire is. A kemény küzdelmekre fogékony japán közönségtől két becenevet is kiérdemelt: a Johsai Tigrise és a Kyokushin Tigris.

1974-ben jött el ideje a thai mérkőzéseknek: Yamazakival együtt Bangkokba utazott, ahol meglehetősen naivan a Ratchadamnoen Box Stadion szervezőjénél, Hasatnál jelentkezett. Hasat érthető módon nem jelölte az ismeretlen japán karatekát fontos tétmeccsre, de adott neki egy lehetőséget: északon, Chiang Mai-ban mérkőzhetett. Első ellenfelét szinte a kezdő pillanatokban megfogta egy tobi jodan hiza gerivel, majd a második menetben egy elemi erejű jodan ushiro mawashi gerivel véget vetett a küzdelemnek. Következő küzdelmére erősebb ellenfelet kapott: a thai versenyző erőteljes combrúgásaival többször is megrogyasztotta Soeno-t, aki a szorult helyzetből egy tobi mawashi gerivel szabadult: nyakon találta és kiütötte ellenfelét.

Két ilyen látványos és egyértelmű győzelem, valamit Soeno küzdőszelleme már engedékenyebbé tette a szervezőket: megmérkőzhetett a hivatalos thai bajnokkal. Reiba, a „Muay Thai Fekete Ura” korának legképzettebb harcosa volt, klasszisát csupán a  „Fekete Kobra”, sosai Oyama egykori nagy ellenfelének tudásához tudták mérni. Többször győzött más stílusbeliek ellen, számos ellenfelét juttatta maradandó sérülésekkel kórházba, és harci tudását mint egy hírhedt bangkoki gang tagja számtalan esetben tesztelhette az utcán is. Soeno saját bevallása szerint egyetlen ellenfelétől sem tartott ennyire, és minden eddiginél gondosabban készült fel a mérkőzésre. A híres Lumpinee Stadionban megtartott meccsen mindkét küzdő azonnal támadásba lendült, majd egy kemény belharc során a japán karatés egy hirtelen fejre leadott ütéssel leütötte riválisát, aki nem tudta folytatni a mérkőzést.

Következő ellenfélnek Reiba bátyja, Daya jelentkezett. A rendkívül brutális, számos szabálysértéssel tarkított mérkőzésen a 4. menetben Soeno meglehetősen meglepő technikát választott: a levegőbe ugorva könyökkel felülről ütötte meg ellenfele koponyáját. Daya koponyacsontja megrepedt, és nemcsak a küzdelmet vesztette el, a versenyzéssel is fel kellett hagynia. A következő meccs és egyben az egész küzdelemsorozat lezárása a Reiba elleni visszavágó lett volna, de a kitűzött időpont előtt négy nappal Reiba egy utcai bandák között zajló tűzharcban életét vesztette. A nemrég még ünnepelt bajnokot utolsó útjára csupán a nagy ellenfél, Yoshiji Soeno kísérte.

A Kyokushin Tigris az elmaradt meccs ellenére is befutott ember lett: a Lumpinee Stadionban négy meccset vívott teltház előtt, mindegyiket KO-val nyerte. Az 1975-ben megtartott  első kyokushinkai VB-t a thai meccsek miatt lemondta, de mit sem ártott népszerűségének: bekerült a Karate Baka Ichidai képregény-sorozatba, és két évtizeddel később megalkotott Street Fighter Game számítógépes játék hőseit, Reyt és Sagatot róla és Reibáról mintázták.

Japánba véglegesen hazatérve mint hivatásos oktató dolgozott tovább. A Soeno Gym győzelmei és médiaszereplései miatt híressé vált, sosai Oyama pedig 4. dannal és branch chief-i kinevezéssel honorálta munkásságát. Ugyanakkor fokozatosan szakmai ellentét alakult ki közöttük. Yoshiji Soeno folyamatosan és hiábavalóan szót emelt a kihon és a kata állandó változtatásai, a judo és a thai elemek törlése ellen, valamint javaslatot tett a knock-down versenyszabály mellett kesztyűs versenyek bevezetésére is. Sosai ezeket a javaslatokat elutasította, míg végül 1981-ben szakításra került sor.

Az új stílus neve shidokan lett, melyet a World Karate Association Shidokan fog össze a világon. A szövetség jelenleg közel 50 országban képviselteti magát. 1998-ig központi irányítás folyt Japánból, az európai szövetség akkor 16 taggal  az év elején alakult meg shihan Richard Gilles francia mester vezetésével.

Magyarországra 1998-ban jutott el a shidokan karate.  A Nizzában megrendezett Világkupán a magyar csapat mint meghívott vett részt. A kyokushinkai szabályokhoz szokott magyar versenyzők a szokatlan szabályok ellenére is remekül helytálltak: Kovács Erzsébet és Zsiga Zsolt lll., Kiss Attila V. helyet szerzett. Az eredmények és magyarok hozzáállása felkeltették shihan Gilles figyelmét, és meghívta őket edzőtáborozni saját dojo-jába. Itt ismertette velük kancho Soeno koncepcióját, és felajánlotta segítségét. 1998-ban került sor Dunaújvárosban az első, nagy közönsésikert aratott bemutató versenyre, melyet shihan Gilles is megtisztelt jelenlétével. A Magyar Shidokan Karate Szövetség (amely ma Magyar Shidokan Karate és Thai-box Szövetség néven működik, nevében is jelezve, hogy a karate mellett a thai-box több évezredes hagyományait is felvállalja), 1999. tavaszán alakult meg.

A stílus rövid magyarországi múltja ellenére is figyelemreméltó versenyeredményekkel rendelkezik. A teljesség igénye nélkül: Lekner Zsolt világbajnoki címmel, Sárközi Róbert VB második helyezéssel, valamint Thai-box Világgála győzelemmel, Kiss Attila EB-bajnoki címmel, Kreutzer Adrienn, Lekner Zsolt és Szecsei Szilárd VK-győzelemmel, Kovács Ágnes, Zsiga Zsolt és Vámosi Péter EB-bronzéremmel dicsekedhet.
 

A SHIDOKAN NÉV JELENTÉSE

A shidokan név hivatalos értelmezése: a harcosok útjának közössége. A következő szavakból tevődik össze:

Shi - harcos. Jelenthet szamurájt is, de itt használatos értelmezése a harcos. Kancho azért választotta ezt a szinonímát, hogy ezzel is jelezze, iskolája bárki számára nyitott, minden társadalmi kötöttségtől függetlenül. 

Do - (szellemi) út.

Kan - közösség. 

A shidokan név a következő koncepciót fedi: 1919 óta a karaténak számos iskolája fejlődött ki. Ez rendben is van, hiszen számos különböző alkatú, habitusú ember létezik, így mindenkinek más-más technikára, felfogásra van szüksége. Viszont komoly baj, hogy az iskolák (elsősorban sportpolitikai okokból) hangsúlyozzák különállásukat, és elfeledkeznek közös gyökereikről. Az alapvető közös pont pedig a harc.

A harcosok közösségének bárki tagja lehet, aki vállalja megmérettetést. Ugyanakkor ez nem az egyetlen, még kevésbé az egyedül üdvözítő út. Nincsenek rosszabb és jobb stílusok – vagy mindegyik jó, vagy az összes rossz. Csupán más alkatú, felfogású, jellemű emberek vannak.

A karate egyrészt viselkedésforma, másrészt viszont küzdőrendszer. Legyen elsődleges cél vagy eszköz, a küzdelem tanulása ad a karaténak igazi értelmet. Ezt sosai Masutatsu Oyama, kancho Soeno mestere fogalmazta meg tökéletesen: a karate gyakorlóharc nélkül olyan, mint a fa gyümölcs nélkül. Az természetes, hogy facsemetén nem nő gyümölcs, és minden fa más gyümölcsöt terem. De az összes karatésnak, mikor eljut a megfelelő szintre, el kell kezdenie és egész karatés életében lehetőségei, képességei és érdeklődése szerint gyakorolnia kell a küzdelmet. Ugyanakkor ezt csak ellenőrzött körülmények köze teheti, és tudását nemtelen célokra tilos felhasználnia. Ahogy a Dojo Kun is megfogalmazza:

„Elutasítjuk a magamutogatásból vívott küzdelmet.”

(Yoshiji Soeno )

A do (szemben a 19. században még általános jitsu megjelöléssel) szellemi utat jelöl. Hogy valaki jól küzd és erős, az még kevés. Az ember az idő múlásával óhatatlanul meggyengül, ereje elenyészik. Ha csak erejére támaszkodik, elveszti lába alól a talajt. De ha állhatatosan és okosan fejleszti képességeit, élemedett korban is képes lehet küzdeni. És ha a kemény próbatételeken át jellemét is fejleszti, reálisan látva életét, élete kiegyensúlyozott lehet - és ez a karate-do lényege.

„Az önfejlesztés halálig tart, hiszen senki nem tökéletes.”

(Masatoshi Nakayama)