A Jancsi és Juliska valós történeten alapul?

Georg Osseg, egy amator archeológus eloször a II. világháború környékén hallott történeteket egy kis faluban a Boszorkányok Erdojérol. 17 évvel késobb, mikor már tanárként dolgozott, visszatért ebbe a Frankfurt melletti településre, hogy felderítse azokat a különös jeleket, amelyekre korábban bukkant, és amelyek megerosíteni látszottak elképzelését:
Jancsi és Juliska története valós eseményeken alapul.

A nyomozás során alaposan áttanulmányozta Grimmék Jancsi és Juliska történetét, és igyekezett úgy tekinteni a szövegre, mint egy bunügy hiteles dokumentumára. A mese alapján sikerült beazonosítania, hogy a spessarti erdő keleti részén, valószínuleg egy hegyen lakhatott a favágó és családja (a mese elején van egy rövid utalás a fényviszonyokra, ebbol sikerült rájönnie).

Az erdoben sétálva, ahol a favágó családja is járhatott, hirtelen egy ismeros útra lelt. Rájött, hogy egy régi Grimm-könyv illusztrációjaként látta ezt a helyet korábban. Az általa kikövetkeztetett helyen azonban szomorúan kellett tudomásul vennie, hogy sajnos a házat, ahol a család lakhatott, már lerombolták. (1954-ben)
A következo megoldandó probléma egy pihenohely felkutatása
volt. A mese szerint ugyanis a favágó azt mondta, hogy a gyerekeket az erdo legsurubb részébe viszi majd, ahol tüzet gyújt. Tüzet az erdoben? Egy favágó? Nos, a kutató ezt felettébb különösnek találta. Ez valószínuleg akkor egy tisztáson lehetséges.
Továbbolvasta hát a szöveget: a gyerekek, hallván, hogy magukra  akarják hagyni oket, az út mentén kavicsot potyogtattak a földre. Ehhez a 8 év körüli Jancsi megtöltötte a zsebeit, és a házuktól a tisztásig mindig elejtett egyet, amikor az elozot már alig látta. Ossegnek is egy 8 éves fiú segített elvégezni ezt a kísérletet: teletöltötte a gyerek zsebét kavicsokkal, aki aztán eloírásszeruen elpotyogtatta oket. Igen ám, csakhogy semmiféle tisztást nem találtak. Érthetetlen. Most megismételte újra az egészet, de ezúttal a saját zsebeit töltötte meg kaviccsal, és o dobta le oket. Hamarosan egy mezore érkezett...tehát a mese elferdítette a valóságot, és Jancsi és Juliska valószínuleg, felnottek voltak: hiszen egy felnott horizontja nagyobb, így a távolságok is megnonek a kavicsok között. Osseg a tisztáson talált egy fát és rátekerve egy 25 méteres kötelet, amit a mese is megemlít. Késobb kiderült, kb. 315 éves kötélrol van szó.
Hamarosan rálelt a boszorkány házának romjaira is: megtalálta a kemencét és benne egy noi csontvázat. Felfedezte a sütoszerszámokat és a mézeskalács recepteket is.
Osseg azonban nem tudott napirendre térni afölött, hogy vajon két ember, mintegy véletlenül betévedve egy magányos erdei házikóba, miért  öli meg az ott tartózkodó not?
A választ o maga fedezte fel egy fali mélyedésbe rejtett recepteskönyv és levéltári kutatások segítségével. A házikó egy Katharina Schrader nevu mézeskalácsos asszonyé volt, akinek egy bizonyos Hans Metzler mézeskalácssüto udvarolt. El akarta venni feleségül, hogy így jusson hozzá a no titkos gyömbéreskenyér receptjéhez. A nő azonban kikosarazta, mire Metzler feljelentette boszorkányság
vádjával. Az inkvizíció viszont ártatlannak találta. Katharina elmenekült a férfi elol, s vett egy házat az erdoben, ahol sikeres mézeskalács sütödét üzemeltetett. A férfi ekkor úgy döntött, megöli Katharinát. Húgával felkeresték Katharina házát, rátörtek, megölték, és az egyik, még meleg
kemencébe dobták. Metzler, aki udvari szállító volt Nürnbergben, büntetlenül sütötte tovább mézeskalácsait.
Jancsi és Juliska tehát két gyilkos lehetett.